Klasszikus válsághelyzetben találkoztunk először Anikóval: a 97 éves, egy bokatörés miatt ágyhoz kötött nagymamám mellett 24 órás gondozást ellátó ápolónő magánéleti okok miatt egyik percről a másikra felmondott. A következő napra még gondoskodott helyettesítésről, Anikó személyében. Ő azonban korábbi tapasztalataira hagyatkozva már akkor felkészült arra, hogy nem csupán egyetlen napos beugrásról lesz szó. Érzékelve helyzetünket, vállalta, hogy addig marad velünk, ameddig szükséges. Gyakorlatilag az első perctől kezdve megtaláltuk a közös hangot, nyugodt szívvel és megkönnyebbülve bíztuk rá nagymamámat.
Anikó végül két teljes hetet töltött velünk, feladatait tökéletesen elvégezve. Sőt. A „kötelező feladatokon” kívül mindenben segített, méghozzá kérés nélkül. Mivel én kisgyermekes szülőként, illetve a munkám miatt meglehetősen elfoglalt vagyok, óriási terhet vett le a vállamról azzal, hogy önállóan, proaktívan találta meg a feladatokat, nem volt szükség arra, hogy nekem kelljen megkérnem a felmerülő problémák megoldására. Egy példát kiemelve: a gipsz eltávolítása után a sérült lábat elképesztő szakértelemmel ápolta, figyelve még a kiszáradt bőr ápolására is. A bokát rögzítő csavarok műtéti eltávolítása után villámgyorsan megtanulta a seb átkötözését, amivel nem csak rengeteg kellemetlenséget, de jelentős összeget is spórolt a családunknak. Arról nem beszélve, hogy profibban kötötte át a sebet, mint a kórházi személyzet. Gondoskodásának köszönhetően a láb pár nap alatt szinte olyan állapotba került, mint a balesetet megelőzően. Fontosnak tartom kiemelni az emberi oldalt is: egy 97 éves, 42 éve egyedül élő embert elviselni nem könnyű feladat. Ő azonban szinte azonnal kapcsolódott nagymamámhoz, és az esetleges hangulatváltozásait is megértéssel, türelemmel kezelte. Egy hibás gyógyszer alkalmazása miatt történt ijesztő személyiségváltozást is érzékelte, segített a helyzet megoldásában. De ide tartoznak az olyan „apróságok” is, mint például a lenőtt haj befestése, ami még ebben a korban is sokat számít egy nő lelkének. Anikó – mindezeknek köszönhetően – néhány nap alatt olyan nagyfokú bizalmat épített ki a családunkkal, hogy nyugodt szívvel utazhattunk el több napra, biztosak lehettünk abban, hogy nincs miért aggódnunk, még ha baj történne is, tökéletesen, önállóan megoldana bármit. A velünk töltött idő során folyamatosan, külön kérés nélkül tájékoztatott a fejleményekről, nem csak írásban, de képekkel, videókkal is. Azt hiszem nem igényel különösebb magyarázatot, hogy ez mekkora megnyugvást jelentett.
Látva az elképesztő javulást, közös megegyezéssel döntöttünk úgy, hogy a varratok kiszedése után Anikó megbízatása nálunk véget ér. Ha a jövőben ismét szükségünk lenne segítségre, habozás nélkül újra hozzá fordulnánk. A balesetet követő körülbelül nyolc hét alatt több gondozó dolgozott nálunk, de egyikük sem ért még a közelébe se. Az én tapasztalataim szerint ugyanis ha a betegápolással járó nyilvánvaló feladatokat el is látják, bármi pluszt külön kell kérni, emberileg pedig nem sokat tesznek hozzá a gondozáshoz, márpedig meggyőződésem, hogy ennek legalább akkora, ha nem nagyobb szerepe van abban, hogy a beteg felgyógyuljon. Bátran ajánlom tehát mindenkinek, aki a lehető legnagyobb biztonságban szeretné tudni szerettét. Mi nagyon hálásak vagyunk neki, és szerencsésnek érezzük magunkat, hogy életünk egyik legrosszabb napján rátaláltunk.
Budapest, 2024. július 6. K. Viktória
Pázmándi Anikó csaknem egy éve gondozza mozgásképtelen, magatehetetlen 78 éves férjemet, aki már 7 éve szenved multiszisztémás atrófia, parkinzonizmussal (MSA-P) betegségben. Minden nap reggel jön, könnyű átmasszírozás után kiemeli az ágyból, megborotválja, lezuhanyozza, tisztába teszi, felöltözteti, átteszi a kerekesszékbe, majd gyógyszereket és reggelit ad és megeteti a férjemet.
Munkáját a legnagyobb empátiával, nagy türelemmel, mégis gyorsan végzi, mindig pontos. A nehéz munkát is mosolyogva végzi, férjemet a legnehezebb helyzetekben is jókedvre deríti. Váratlan esetekben pl. hirtelen ájulás, ami gyakorta előfordul ebben a betegségben, azonnal, szakszerűen intézkedik. Maximálisan megbízható és becsületes.
Munkájával a legnagyobb mértékben meg vagyok elégedve, szeretettel ajánlom.
Budapest, 2024. 01. 19.
Dr. S. Gabriella
Pázmándi Anikó 2020. július végétől 2021. január 10. napjáig látott el gondozói feladatokat édesanyám mellett. Édesanyám miután strokeot kapott, több hónapot töltött el kórházban mielőtt otthonába bocsájtották. Hazaérkezésekor jobb lábát egyáltalán, kezét pedig csak részben tudta használni. Mentálisan zaklatott volt, mind a stroke, mind pedig az igen hosszadalmas kórházi kezelés következményeképpen. Nagyrészt ágyban fekvő, folyamatos ellátást igénylő beteggel találkozott Anikó megismerkedésünk alkalmával. Anikó édesanyámmal, és a család többi tagjával is könnyen teremtett kapcsolatot. Az átbeszélt gondozási, rehabilitációs feladatokat a megbeszéltek szerint látta el. Folyamatosan referált a kialakult nehézségekkel, vagy változásokkal kapcsolatban. Meglátásainak, odaadó lelkiismeretes gondozásának köszönhetően folyamatos javulást tapasztalhattunk édesanyánk fizikai és mentális állapotában egyaránt. Munkája során édesanyám mellett szerteágazó feladatokat látott el, részt vett az ápolásában, fürdetésében, háztartási feladatokat látott el, mindig nagy odaadással. Rendszeresen részt vett édesanyám tornáztatásában, kapcsolatot tartott az őt ellátó egészségügyi személyekkel, gyógyszerezéséről gondoskodott. Látogatásaink alkalmával mindig nyugodt légkör fogadott bennünket. Személyiségének, mentalitásának, és odaadó gondozásának köszönhetően sikerült elérni, hogy édesanyánk ma nagyrészt önállóan ellátja magát, önbizalma megerősödött, újra kinyílt. Budapest, 2020. január 10.
